Zbroáv! Egy kiütés általában azt mutatja, hogy túl nagy volt a különbség a két sportoló felkészültsége, képességei között, ami nem jó. Számomra az ökölvívás sport. Itt is le lehet sérülni, mint más sportágakban. De a sérülésnek örülni, csodálni, és megválasztani az „év sérülését”, már túlmegy az ízlésemen. Hasonlóan vagyok az „év mérkőzéseivel” is. Persze, csodálom a padlóról felállt, és nyerni képes küzdőket, de megint csak csendben sírdogálni kezdek, amikor egy meccs arról szól, hogy melyik versenyzőre hányszor számolt a bíró. Nem szeretem azokat a csatákat sem, ahol a védekezést elfelejtik, és a cél, hogy lehetőleg szét kell csapni a másik fejét! Ez nem ökölvívás, hanem kocsma.

Szubjektív búsongásom apropója, hogy újra láthatjuk Mike Alvarado-t március 19-én. Az „év mérkőzését” (jaj) vívta Brandon Rios-szal 2012-ben, 2013-ban és 2015-ben. Rios stílusa azért is furcsa, mert viszonylag komoly amatőr karrier is áll mögötte. Védekezni viszont ő sem szeret. Szívesebben látom Frank Bruno-t a ringben, mint ezt a két versenyzőt.